Már előző írásom is hasonló alapszituációt járt körül – jövőben lévő nőuralom -, de míg annál hatalmába kerít egy low budget szocreál hangulat, ami kellőképpen feldobja és élvezetessé teszi a filmet, itt arcunkban kapunk egy halom ócskaságot. Adott egy bolygó tele, szupremáciát élvező nővel, s ebből nem nehéz kitalálni, hogy rabszolgasorban tartják szegény férfiakat, akik ráadásul még az utolsó példányok is az egész emberi fajból…
Profánul csak annyit mondok: She-wolf movie. Nem egyébről van szó kérem szépen, mint a vérfarkasos horror, az old-skool női börtönfilmek, valamint a nyálcsorgatásra kiválóan alkalmas szoft-pornó elemek felhasználásával készült, tipikus grindhouse-jegyeket is magán viselő, meglehetősen elborult alkotásról. (tovább…)
Leprechaun, vagyis a rafinált ír kobold újra és újra felbukkan ordenáré közhelyeivel, úgymint lóhere, szivárvány meg a böhömnagy üstnyi arany, hogy újfent gyarapítsa a horror műfaj eddigi trágyadombját. Az első részben ugye bezárták egy dobozba, de ő kiszabadulva ijesztgette a jónépet – többek között a tini Jennifer Anistont is – háromkerekű biciklijén, a másodikban egy faodúban megrendezkedve kereste évszázadokkal ezelőtt odaígért aráját, harmadikban pedig egy szobor formájában érkezett Las Vegasban, hogy újra bosszantson minket… (tovább…)
08.07The Crazies (1973)
Mivel ebből a filmből is nyakunkon az elég érdekesnek ígérkező remake, úgy döntöttem, megnézem George A. Romero régi filmjét, a Craziest. Igazából be kell vallanom, egészen a remake előzeteséig nem is tudtam semmit róla, még az is meglepett, hogy ezt Romero rendezte. De sebaj, azt hittem, találtam ismét egy elfeledett gyöngyszemet. A valóság azonban az, hogy egy olyan filmre akadtam, ami tulajdonképpen világokat döntött össze bennem. (tovább…)
Vannak filmek, amikre azt lehet mondani ‘annyira szar, hogy az már szinte jó’ …na ez nem olyan, inkább csak ‘annyira szar…’ …igaz, a biztosítékot még nem verte ki, de azért meg kell hagyni, a YETI nem sokkal emelkedik ki a trágyadomb gőzölgő aurájából… ínnye, de szépen mondtam. :) Kábé úgy képzeld el, mintha egy Medicopter epizódot összegyúrtak volna a helyi színi tanoda vizsgaelőadásával, vendégszerepben Csubakka albínó uncsitesójával, aki csak nyersen kajolja az emberhúst… Fájdalmas. (tovább…)
Mi az: két keze van, négy lába, és elég jámbor teremtmény? A megfejtés esetünkben nem kezes bárány, hanem egy elcseszett, tri-podra hajazó robot, melyet tudósaink azért fejlesztettek ki, hogy emberéleteket mentsenek a háborúk során. De ahogy ez ilyenkor lenni szokott a jószándék sohasem ér célt: a világ legértelmesebb masinája valamilyen felfoghatatlan oknál fogva meghülyült, és most halomra öldösi az embereket… Ugyan nem horror, de félelmetes, hogy mennyire primitív és ostoba film, így hát muszáj írnom róla, elvégre az elrettentés is e portál alapfeladatai közé tartozik! (tovább…)
07.01Zombiegeddon (2003)
Elöljáróba csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a film még a Tromához képest is a legalja, pedig ők aztán tényleg szó szerinti a szarral gurigáznak. Az meg már csak tejszínhab a trágyatortán, amikor a film legelején Uwe Boll nyilatkozik magából kikelve, hogy ő még ekkora darab szart nem látott, és ha egy mód van rá, messze kerüljük el, és semmiféle kapcsolatba ne lépjünk a filmmel. Nyilván elfogult saját alkotásaival szemben, de azért azt már nem hiszem, hogy ezzel a Tromás vendégszerepléssel nem fogta azok finom célzását… (tovább…)
Ismerd meg Darrent? Sokkal inkább ismerd meg minden idők egyik legfosadékabb könyvadaptációját, ami sikeresen alulmúlta az eddig általam negatív csúcsnak tartott Eragont is. Tény, hogy ritkaság az igényes könyvfeldolgozás, de amit a Vámpír könyvekkel tettek, az minimum egy halálos bűnnel egyenértékű. (tovább…)
Vitathatatlanul Drakula az egyik legklasszikusabb és egyben legnépszerűbb rém, ezen okból kifolyólag ezernyi bőrt lehúztak már róla. Kezdve a némafilmes korszak Nosferatu-jától, legfőbb horror-exportcikkünk, Lugosi Béla meghatározó alakításain, valamint Blaculán, a feka vérszívón át, Mel Brooks Drakula halott és élvezi paródiájáig; nagyra becsült Coolio uraságot nem is említve, aki a ZS-kategória egyik remekművében tett tanúbizonyságot a vér iránti elkötelezettségét illetően (Drakula 3000). Ez még úgy hellyel-közzel rendben is lenne, de hogy valami elmebeteg barom minden idők fő-fő vérszopójának kutyájáról (!) készítsen horrorfilmet, az nem tartozik az ép ésszel felfogható dolgok közé. Ezért aztán kötelességemnek tartottam beszerezni… (tovább…)
Minden egyes alkalommal, amikor megtekintem a Troma aktuális igénytelenségét – mondanom sem kell, hogy kapásból krónikus agyfaszt kapok, amit furmányos módon csak más retek horror megtekintésével tudok enyhíteni -, megfogadom, hogy nem nézek több ilyen jellegű ocsmányságot, mert nem éri meg. Persze csak addig tartom, amíg meg nem kaparintom a soron következő ökörséget. Sajnálom, függő vagyok. (tovább…)
Bár csípem a ballonkabátos-puhakalapos-szúróstekintetű noir-sármőr detektíveket, de ha választanom kellene, mégis inkább a kávé- és csokoládéfüggő, folyton füstben úszó, mindig faszkalap, Harley Stone nyomozó mellett tenném le a voksom. (De lehet, hogy csak azért, mert ettől a karaktertől szinte már csak egy jelvény választ el… ;) (tovább…)
05.05Halloween II (2009)
A Halloween 2 egyike volt azon ritka horrorfilmeknek, amiket a magyar mozik szándékoztak bemutatni. Hadd, ne mondjam, mekkora hülyeség az ilyesmi. Ugyanis, ha egy film a moziban megy, az ember támaszt vele szemben bizonyos alapvető elvárásokat, hogy legalább egy bizonyos mércét megüssön. A filmek többségének ez sikerül, és még a legrosszabb is viszonylag nézhető szokott lenni. A kivétel a Halloween 2. (tovább…)
Be kell vallanom, sokakkal ellentétben nekem nem tetszett annyira a Pumpkinhead első része. Az egyetlen pozitívuma Lance Henriksen volt, akiről nekem máig az a véleményem, hogy remek színész, aki túl sok szar filmben szerepel, de amúgy nem volt semmi érdekes az egészben. A második részéből (Blood Wings) bőven elég volt látnom az előzetest, hogy ne akarjam megnézni, a harmadik rész viszont elég ígéretesnek tűnt, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. A jó hír, hogy az első rész folytatása, Lance Henriksen is ismét benne van, a rossz hír… hogy létezik. (tovább…)
Hol volt, hol nem volt, Hollywood berkeiben élt néhány hülye filmes, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a Fűrész 1-2 hatalmas siker volt, feltétlenül folytatni akarták a nagyobb siker (és nagyobb gázsi) reményében. Egyikük (egy különösen szadista alak) kitalálta, hogy a sorozat legnagyobb érdeme a különböző kibelezések, kínzások hiteles ábrázolása volt, és a Fűrész 3-nak erre kell építeni elsősorban. Aztán a Fűrész 3 hiába volt nagy siker, a kritikusok többsége alaposan lehúzta, úgyhogy a fentebb említett kis szadista görény kitalálta, hogy a Fűrész 4-ben. (tovább…)
Összesen fél évre volt szükségem ahhoz, hogy az előzetese megtekintése után megnézzem a Texasi Láncfűrészes Gyilkos Visszatért. Kis hazánkban ez a fos volt régen a legismertebb texasi láncfűrészes film, és sajnálatos módon még mind a mai napig beszerezhető, ezért vált lehetővé, hogy én is végigszenvedjem azt a másfél órát, ameddig ez a kínszenvedés tart. Hölgyeim és uraim: félévnyi erőgyűjtés után végre itt van minden idők legszarabb horrorfilmjének bemutatója! (tovább…)
Mikor korábban olvastam Batboy cikkét a Lugosi-féle White Zombie-ról, felfigyeltem a végén megemlített folytatásra, amit Béla nélkül készítettek el, és ily módon eltűnt az érdektelenségben. Azonban fennmaradt ebből is néhány kópia, így lehetővé vált, hogy én magam is megtekintsem, hogyan folytatódott a zombik története, még George A. Romero előtt. (tovább…)
Paraszt rendőr, 30 évesnek látszó tinédzserek, tejbegrízt okádó madárijesztő, zombik, boszorkány…
Felsorolni is nehéz, mennyi fantasztikus figura népesíti be ezt a másfél órás filmtörténeti csodát, amit hosszú-hosszú évek óta kultuszfilmként kezel a szűkebb baráti köröm néhány tagja. A videótékák megjelenésekor tűnt fel belőle néhány példány itt-ott, azóta sajnos hiánycikk, mi azonban néhány évente összeűlünk, mint egy titkos (igazából csak retardált) társaság, és megnézzük újra, mert ilyen tényleg nincs még egy. (tovább…)
Mivel magam is rendkívül jóképű és izmos vagyok, jól tudom, mennyi akaraterő és kitartás szükséges ahhoz, hogy valaki tökéletesre gyúrja testét. Stallonének, Jet Li-nek és Dolph Lundgrennek például ez sikerült is, így ezért – valamint filmes munkásságukért – tisztelem is őket (az új, közös filmjüket pedig nagyon várom már!). Aztán vannak harcművészek, akik szintén sokat dolgoztak azért, hogy baromi szar akciófilmekben játszhassanak – ezen kategória képviselői közül hárman is szerepelnek az egyik “kedvenc” akciófilmemben, a Szellemharcosokban: Don “A Sárkány” Wilson kickbox világbajnok, Cynthia Rothrock feketeöves Tae Kwon Do valamint Shaolin Kung Fu mesterasszony és végül, de nem utolsó sorban Lorenzo Lamas karatebajnok. (tovább…)
A kilencvenes évek elején, amikor még nem sújtották halálbüntetéssel azt, ha valaki floppy-n elvitte a haverjától a Prince of Persiát, jómagam is nagy érdeklődést mutattam a játékprogramok iránt. Manapság ez már nem igazán mondható el rólam, de az Alone in the Dark-ra olyan tisztán emlékszem, hogy szerintem most is végig tudnám játszani bármiféle leírás nélkül. Ha valaki esetleg nem ismerné, minden idők egyik leghangulatosabb horrorjátékáról van szó, ahol a főszereplővel egy hatalmas kísértetházat (és az alatta elterülő barlangrendszert) kellett bejárni, miközben az akkori színvonalhoz mérten beszarásjó 3D-s zombikat és egyéb csúfságokat kellett hatástalanítani a gyönyörűen megfestett kétdimenziós hátterek előtt. (tovább…)
A tavalyi év valódi merénylet volt a jóízlésű alien rajongók számára. Mert ugye vetítették, majd kiadták az Aliens Vs. Predator Rekviemet, ami egy kis vuk magasságokban szárnyaló filmtörténeti ocsmányság volt, messze alúlmúlva Paul Anderson korábbi próbálkozását, pedig azért az sem volt kutya (meg kutya-alien sem volt benne, ez pedig egy igen kifinomult poén volt, azt hiszem). Egy fórumon írta valaki, hogy ha ezen filmben nem alienek, hanem például óriáshangyák rohangálnának, eme dvd-t már rég 990 forintért lehetne előbányászni a teszkó/médiamárkt gyűjtőládáiból. (tovább…)
07.19Dracula 3000 (2004)
Hülye lehettem, amikor a Dracula 3000 megtekintésére adtam a fejem. Talán a pillanatnyi elmebaj vagy mit-tudom-én-mi késztetett a cselekedetre, amit azóta is nagyon bánok. A végeredmény szempontjából végülis teljesen mindegy. Adva van ez a nagyon szar film, amelytől szeretnék minden potenciális nézőt megóvni, ezért is döntöttem úgy, hogy összehozok valamiféle figyelmeztető jellegű irományt, amivel remélem, sikerül eltérítenem még a sokat próbált trashfanokat is. (tovább…)
Örömmel jelenthetem be, hogy Magyarországon valószínűleg elsőízben ismertethetem a House of the Dead c. filmet, ami ezúttal tömény fikázás lesz, de hát nem lehet minden film jó. Ez meg aztán olyan szinten szar, hogy még csak unatkozni sem lehet rajta. De ne haladjunk ennyire előre. Valószínűleg mindenki ismeri a House of the Dead nevű nagysikerű japán játéktermi masinát – vagy annak valamely számítógépes, esetleg konzolos átiratát -, amelyben egy célkeresztet mozgatva kell lelövöldözni a zombikat és mutáns szörnyeket egy előre kijelölt útvonalon automatikusan haladva. (tovább…)
Majd’ egy évtizeddel azután, hogy Jennifer Love Hewitt-ot és barátait egy mérges halász megkampózta, valakik úgy gondolták, hogy le lehet – ezért le kell – még húzni egy bőrt erről a nem túl fantáziadús sztoriról – noha sokak szerint már az első rész is felesleges volt. A cím (”Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron”) azon túl, hogy kurva szarul hangzik, már önmagában vicc, de legalább elárulja, nagyjából mire számíthat az, aki hajlandó megnézni ezt a förtelmet. (tovább…)
Hát az ember az egyik legalantasabb lény a földön. Nincs még egy lény akinek igy omlana a mocsok és a szar az agyából. Ez a fajta szellemi végtermék több mindenben megnyilvánulhat, jelen esetünkben egy filmben, ami nem más mint a NECRO FILES. Egy amatőr filmről lenne itt szó, ami elég erősen meg is mutatkozik benne. :-)
A történet, röviden: főszereplőnk Logan, egy fiatal pszihopata nekrofil kannibál sorozatgyilkos (minden ami szép és jó). Egyik este egy kellemes kis gore mészárlás és az azt követő letartóztatás után emberünknek sikerül elhalálozni egy rendőr által. Emberünket eltemetik… (tovább…)
Azt hiszem az egyik film, amit a legjobban vártam az utóbbi időkben, az a Necro Files 2 volt. Így hát bimbózó rózsák virágoztak ki a szívemben, amikor végre megkaparintottam – és újabb 70 percnyi mocsok omlott a pofámba. Az első rész igen nagy hatással volt rám és vártam, mit hoznak ki a folytatásból. Nem volt könnyű dolguk a készítőknek, hiszen szegény Logannal jól elbántak az első rész végén… de most úgy őszintén, ez akadály? Nem hiszem, és szerintem senki sem hiszi. Minden igazi nagy filmnek elkészül a folytatása, és ez alól a Necro Files sem lehet kivétel. A maga módján azért egy mérdföldkővel állunk szemben, hiszen még egy ekkora mocskot nem látott az emberiség. (tovább…)
Ha valakinek az elméje megfelelőképpen borult, akkor könnyen elkezdhet csorogni a nyála egy olyan filmre, melynek a címében egyszerre szerepelnek az „orgia” és a „halott” szavak. Pláne akkor, ha a szóban forgó alkotás forgatókönyvét nem más jegyzi, mint a filmtörténet legdilettánsabb, és egyben egyik legszerethetőbb alakja, Edward D.Wood Jr. Én is így voltam ezzel, persze hatalmas elvárásaim nem voltak, ismervén az Ed Wood-i színvonalat, de gondoltam röhögök majd egy jót. De aztán nem egészen így lett, fél óra elteltével ugyanis fel kellett magamnak tennem a költői kérdést mely így hangzott: Te tényleg mazochista vagy? (tovább…)
06.07Stuff!, the (1985)
A bizonyára jókedélyű, ámde kissé szellemileg instabil Larry Cohen megannyi fos filmet jegyez íróként a 80-as évekből, köztük a Mániákus Zsaru trilógiát és néhány Columbo epizódot is, A Stuff! c. rettenetet pedig nem csak írta hanem ő is rendezte!! Jó mi? A film amúgy nem lett olyan vészes, viszont a többi korabeli B-mozihoz képest átlagos, nem annyira vicces mint amennyire lehetett volna szerintem. (tovább…)
Néha előfordul, hogy egy film ismertetésénél már a bevezető megírása is gondot okoz, hisz’ nem mindig jut eszembe egy, az adott alkotáshoz méltó felkonferálás. A Troll 2 esetében épp az ellenkezője történt, most ugyanis azon kell gondolkoznom, hogy mivel is kezdjem, annyi ötletem lenne. Talán kezdem a lényeggel; ez a film egy nagy vicc. Nincs semmi olyan benne, amit ne lehetne kiröhögni, legyen szó a színészekről, a sztoriról, magukról a szörnyekről, vagy bármi másról. Már az első Troll is igen mulatságosra sikeredett (finoman szólva), mégsem hasonlítható össze a két “remekmű”. Az egyik legszembeötlőbb különbség már igen hamar nyilvánvalóvá válik; ebben a filmben egyáltalán nincsenek trollok, csak goblinok, a kettő viszont nem ugyanaz. Mindegy, ilyen apróságon igazán nem kell fennakadni… manó oszt kész. (tovább…)
06.07Violent Shit (1987)
Az 1950-es évek végén, illetve a 60-asok elején a filmkészítés könnyű volt. A tucatnyi kisebb, trashfilmeket örömmel finanszírozó stúdió, mindpéládul az Aip (American International Pictures) olyan cápaszerű producerekkel, mint a halhatatlan Roger Corman vevő volt mindenre. Így születhettek meg az olyan filmek, mint a Roger Corman felügyelte Giant Leeches, Wasp Woman illetve Bucket of Blood, vagy a Herschell Gordon Lewis által alkotott, hihetetlen brutalitásával hivalkodó Blood Feast. Ezek a filmmel főleg mai szemmel már nevetségesek – de pont ezért hihetetlenül szórakoztatóak is. Az ember nézi az agyonmásolt kópiákat, és szinte ottérzi magát a popcornszagú autósmoziban. Aztán a független filmkészítők vagy kiöregedtek a szakmából, vagy nem tudták tartani a lépést az egyre újabb filmek szex és erőszakszintjével (a hetvenes években elszabadult a pokol). A (klasszikus) trash filmnek befellegzett. (tovább…)
A rendező/forgatókönyvíró Andreas Schnaas munkájának köszönhetően a németek is bevonultak a Movie Maniacs gyártóinak sorába. A nyolcvanas évek végén az akkor huszonegynéhány éves Schnaas megalkotta minden idők egyik legdurvább filmjét, a Violent Shit-et, melynek a “főhőse” jóval túltesz ismertebb társain, legalábbis kegyetlenség terén. Az 1991-ben készült folytatást nekem is sikerült “megcsodálnom”… (tovább…)
