Profánul csak annyit mondok: She-wolf movie. Nem egyébről van szó kérem szépen, mint a vérfarkasos horror, az old-skool női börtönfilmek, valamint a nyálcsorgatásra kiválóan alkalmas szoft-pornó elemek felhasználásával készült, tipikus grindhouse-jegyeket is magán viselő, meglehetősen elborult alkotásról. (tovább…)
Leprechaun, vagyis a rafinált ír kobold újra és újra felbukkan ordenáré közhelyeivel, úgymint lóhere, szivárvány meg a böhömnagy üstnyi arany, hogy újfent gyarapítsa a horror műfaj eddigi trágyadombját. Az első részben ugye bezárták egy dobozba, de ő kiszabadulva ijesztgette a jónépet – többek között a tini Jennifer Anistont is – háromkerekű biciklijén, a másodikban egy faodúban megrendezkedve kereste évszázadokkal ezelőtt odaígért aráját, harmadikban pedig egy szobor formájában érkezett Las Vegasban, hogy újra bosszantson minket… (tovább…)
Kövezzetek meg, de én akkor is csíptem Jakco-t, na nem amit utolsó éveiben kínlódott össze, hanem a régi dolgait. Abban a manusban volt kreativitás, voltak ötletei, és azért valljuk be, nem egy kurva nagy slágert összevérnyákolt a pályafutása alatt. Ilyen kurva nagy sláger volt a ‘Thriller’ is, amihez korszakalkotó rövidfilm is készült. Szándékosan nem a videoklip kifejezést használtam, mert a ‘Thriller’ inkább hasonlít egy mini horror-musical-hez, mint egy mezei videokliphez.
Be kell vallanom, a rettenetesen gané minőségű eredeti után semmi kedvem nem volt megnézni a Crazies újrafeldolgozását. Azt a filmet George A. Romero mester mélypontjának tartom, és a mai napig azt kívánom, bárcsak ne láttam volna. Azonban a “munka” alól nincs felm.. szóval hogy nincs megfelelő indok, amivel… magyarul nem lehet kibújn… (ha ezt leírnám, hitelemet veszteném, utólag visszaolvasva pedig röhögőgörcsöt kapnék). A lényeg, hogy mégis megnéztem a Tébolyultakat, és végre valahára ismét láthattam egy olyan remaket, ami alaposan felülmúlta az eredetijét. (tovább…)
08.07The Crazies (1973)
Mivel ebből a filmből is nyakunkon az elég érdekesnek ígérkező remake, úgy döntöttem, megnézem George A. Romero régi filmjét, a Craziest. Igazából be kell vallanom, egészen a remake előzeteséig nem is tudtam semmit róla, még az is meglepett, hogy ezt Romero rendezte. De sebaj, azt hittem, találtam ismét egy elfeledett gyöngyszemet. A valóság azonban az, hogy egy olyan filmre akadtam, ami tulajdonképpen világokat döntött össze bennem. (tovább…)
Vannak filmek, amikre azt lehet mondani ‘annyira szar, hogy az már szinte jó’ …na ez nem olyan, inkább csak ‘annyira szar…’ …igaz, a biztosítékot még nem verte ki, de azért meg kell hagyni, a YETI nem sokkal emelkedik ki a trágyadomb gőzölgő aurájából… ínnye, de szépen mondtam. :) Kábé úgy képzeld el, mintha egy Medicopter epizódot összegyúrtak volna a helyi színi tanoda vizsgaelőadásával, vendégszerepben Csubakka albínó uncsitesójával, aki csak nyersen kajolja az emberhúst… Fájdalmas. (tovább…)
Zombik? Pipa. Bohóc? Pipa. Serpenyős embersült? Pipa. Mi kell még? Esetleg némi groteszk humor? Ám legyen. Pipa. – Avagy Patrice Le Vignoble nyugalmazott állományú bohóc találkozása a diétás kólával.
Eme kisfilm tökéletes példája annak, hogy manapság egy jó ötlettel és egy kis ráérzéssel cudarmód jó dolgokat lehet kihozni már fillérekből is, márpedig a mellékelt ábra alapján Patrick Boivin kanadai rövidfilm-rendező bizony rettentően ért ehhez.
07.01Zombiegeddon (2003)
Elöljáróba csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a film még a Tromához képest is a legalja, pedig ők aztán tényleg szó szerinti a szarral gurigáznak. Az meg már csak tejszínhab a trágyatortán, amikor a film legelején Uwe Boll nyilatkozik magából kikelve, hogy ő még ekkora darab szart nem látott, és ha egy mód van rá, messze kerüljük el, és semmiféle kapcsolatba ne lépjünk a filmmel. Nyilván elfogult saját alkotásaival szemben, de azért azt már nem hiszem, hogy ezzel a Tromás vendégszerepléssel nem fogta azok finom célzását… (tovább…)
Kíváncsi vagy a pokolra? Tudni akarod, milyen érzés lehet, akár csak egyetlen percet is eltölteni ott? Mesélek neked a pokolról. Nem feltétlenül kell a lángoló kéngödörre gondolni, ahol a villássegű vörös fickó a képedbe röhög, mert elcseszted. Nem, a pokol lehet egy vetítőterem is. Egy vetítőterem, ahová nem akarsz beülni. Ahol tudod, hogy valószínűleg mindenki jól fog szórakozni, téged leszámítva. Egy pillanatnyi kín is jelentheti az örökkévalóságot. Akkor mit jelenthet két teljes órányi? (tovább…)
One, two, he comes for you. Three, four, better lock your door. Five, six, grab a crucifix. Seven, eight, gonna stay up late. Nine, ten, never sleep again! Szerintem nincs olyan becsületes horrorfilm-rajongó, aki ne ismerné a fenti sorokat. 2010 van, és hosszas várakozás után Freddy végre visszatért a mozikba. A horrorfilm, amit idén a legjobban vártam mind közül, és büszkén mondhatom, majdnem kivétel nélkül teljesítette az összes elvárásomat. (tovább…)
06.06Leviathan (1989)
Anno 1979-ben elkészült egy film, ami megváltoztatta az egész mozi világot. Új távlatokat nyitott a horrorfilmek terén, a jelenetei azóta klisévé lettek, ezer és ezer helyen másolták le, használták fel, merítettek belőle. Ez a film az Alien. A klausztrofóbiás terek, elszigetelt, külső segítségre nem számítható emberek, egy ismeretlen szörnyeteg, ami sorra szedi az áldozatait. Nem tudnám felsorolni hány horrorfilm alapszituációja. Születtek jobb és rosszabb alkotások, jelen cikkem tárgya, egy korrekt módon elkészített másolat, a maga módján szórakoztató. (tovább…)
Úgy látszik, nemcsak a Teeth (Mély Harapás) alkotóit hódította meg a vagina dentata – köznapi nevén: fogakkal rendelkező punci – mítosza, ugyanis beteg lelkületű japán kollégáknál is készült egy hasonló kaliberű csemege. Nyilván nem kell külön ecsetelnem, hogy ez a kis egyórás, amatőr jellegű, szoftpornóval átitatott filmipari termék ez előbb említett koncepcióval mennyire elmeroggyant tud lenni…
Eddig még nem jutott hozzám horror-pornó keverék – na jó, hazudok: a Szex-Parazita aka Gyilkos Punci kivételével; nemsokára erről is kanyarintok valamit, mert véleményem szerint egészen pofás kis cucc! -, így nem is támasztok hatalmas követelményeket e műfajjal kapcsolatban, haha! Szórakoztasson és kész. Erre a magasztos célra pedig kitűnő választásnak tűnt a Texasi Láncfűrészes Gyilkosság ruhátlan változata… (tovább…)
Vitathatatlanul Drakula az egyik legklasszikusabb és egyben legnépszerűbb rém, ezen okból kifolyólag ezernyi bőrt lehúztak már róla. Kezdve a némafilmes korszak Nosferatu-jától, legfőbb horror-exportcikkünk, Lugosi Béla meghatározó alakításain, valamint Blaculán, a feka vérszívón át, Mel Brooks Drakula halott és élvezi paródiájáig; nagyra becsült Coolio uraságot nem is említve, aki a ZS-kategória egyik remekművében tett tanúbizonyságot a vér iránti elkötelezettségét illetően (Drakula 3000). Ez még úgy hellyel-közzel rendben is lenne, de hogy valami elmebeteg barom minden idők fő-fő vérszopójának kutyájáról (!) készítsen horrorfilmet, az nem tartozik az ép ésszel felfogható dolgok közé. Ezért aztán kötelességemnek tartottam beszerezni… (tovább…)
Az egyik srác említi a filmben, hogy a leszboszi vámpírok után a következő (megfilmesítendő) rémségek a buzi farkasemberek lesznek. Ahogy mostanság ömlik a nyakunkba mindenhonnan az audiovizuális szar, egyáltalán nem csodálkoznék ezen, egyedül az nem világos számomra, mégis ki lenne a célközönség?! Visszatérve írásom tárgyához – ami inkább csöcsörészős vígjátékok zsánere fele tendál – a kliséi ellenére is üdítő kivételnek látszik a mostani, Zombi Sztriptíz és hasonló fostalicskaságokban bővelkedő felhozatalban. (tovább…)
Amikor nem vagyok éppen részeg, rendkívül fontos dolognak tartom az egyensúlyt, horrorfilmek esetében meg aztán főleg. Vámpírok vs. emberek, vérfarkasok kontra vámpírok, és persze ne feledkezzünk meg az élőhalottas akciókról sem! Ha már a pihent agyú alkotók kitalálták a náci zombik rendkívül bizarr árukapcsolását, hanyagság lenne a másik felet kihagyni a szórásból, tehát most következnek a zsidó zombik! Élőhalottas filmekben az a jó (vagy éppen rossz), hogy ugyanazt az ősrégi poén ezerszer el lehet sütni, mindig más formában – rövidfilmünk erre kiváló példa. (tovább…)
06.03Treevenge (2008)
A rettegés az élet szinte minden területén jelen van, így az ünnepeket sem kerüli el. Húsvéti nyuszi székrekedéssel küzd, így nincs tojás, valakire rádől a májusfa, vagy Terry Black nőnapkor nem kap virágot. Nyilván olyan szituációt is sokat láthattunk már, hogy a kedves, öreg Mitulás bá’ baszottul bekattan, és mindenki kinyír, aki rossz volt. Olyanra viszont, hogy a bosszútól szomjazó fenyőfák életre kelnek, és lemészárolják a karácsonyt ünneplő gazdáikat, szerintem még nem volt precedens. (tovább…)
Minden egyes alkalommal, amikor megtekintem a Troma aktuális igénytelenségét – mondanom sem kell, hogy kapásból krónikus agyfaszt kapok, amit furmányos módon csak más retek horror megtekintésével tudok enyhíteni -, megfogadom, hogy nem nézek több ilyen jellegű ocsmányságot, mert nem éri meg. Persze csak addig tartom, amíg meg nem kaparintom a soron következő ökörséget. Sajnálom, függő vagyok. (tovább…)
Klasszikus. A német expresszionista némafilmek ezen gyöngyszeme mindmáig előkelő helyet foglal el a kedvenceim között. Caligari világa sötét és torz; a szinte alaktalan épületek, ajtók, folyosók, háztetők kavalkádjában a fények és árnyak játéka kiragad minket kényelmes fotelunkból és egy álmos kisváros, Holstenwall utcáin találjuk magunkat, ahol a karneváli forgatagban egy nem éppen bizalomgerjesztő cilinderes figura hirdeti fennhangon filléres attrakcióját. (tovább…)
Bár csípem a ballonkabátos-puhakalapos-szúróstekintetű noir-sármőr detektíveket, de ha választanom kellene, mégis inkább a kávé- és csokoládéfüggő, folyton füstben úszó, mindig faszkalap, Harley Stone nyomozó mellett tenném le a voksom. (De lehet, hogy csak azért, mert ettől a karaktertől szinte már csak egy jelvény választ el… ;) (tovább…)
05.05Halloween II (2009)
A Halloween 2 egyike volt azon ritka horrorfilmeknek, amiket a magyar mozik szándékoztak bemutatni. Hadd, ne mondjam, mekkora hülyeség az ilyesmi. Ugyanis, ha egy film a moziban megy, az ember támaszt vele szemben bizonyos alapvető elvárásokat, hogy legalább egy bizonyos mércét megüssön. A filmek többségének ez sikerül, és még a legrosszabb is viszonylag nézhető szokott lenni. A kivétel a Halloween 2. (tovább…)
Mivel idén elég lassan akar beindulni a filmes szezon, gyorsan rákattantam az igen érdekesnek ígérkező Légióra. A film egy újabb apokalipszis feldolgozás, ami arról szól, hogy Isten elveszíti hitét az emberekben, majd a Földre küldi az angyalok légióit, hogy irtsák ki a fajt. Fantáziadús, igaz? Mármint az angyalokat megtenni szörnyeknek. Bár nálunk a szokásos néhány hónapos csúszással került csak moziba, a tengeren túl elég nagy marketinghadjárat előzte meg a februári premiert, aminek a részeit előzetesek, plakátok, és képregények képezték. (tovább…)
S. William Hinzman egyike a méltán elfeledett “sztároknak”. Ő alakította a ‘68-as Night Of The Living Dead elején feltűnő vén élőhalottat, és úgy tűnik a szerep annyira megihlette, hogy nem tudta megállni, hogy leforgassa a nagypapazombi kálváriáját, a Zombie Nosh-t. Alapjában véve elég idióta ötletnek tartottam ezt, viszont kellemes(?) csalódás ért, ugyanis a film közel sem olyan gyalázatosan szar, mint reméltem. (tovább…)
Bár a Cinegore elsősorban horrorfilmes oldal, szigorúan tilos szó nélkül elhaladnunk az idősebbik korosztálynak szóló animációs filmek mellett (meg a fiatalabb korosztálynak szólók mellett is – lélekben sosem szabad felnőni!), és így muszáj írnunk minden idők egyik legbrutálisabb kultaniméjéről, a Hellsingről. Mivel feltételezem, hogy a 2001-es TV sorozatot mindenki ismeri/hallott már róla, ezért most a többség számára valószínűleg még ismeretlen, 2006-ban elindult OVA sorozatot mutatnám be. (tovább…)
Be kell vallanom, sokakkal ellentétben nekem nem tetszett annyira a Pumpkinhead első része. Az egyetlen pozitívuma Lance Henriksen volt, akiről nekem máig az a véleményem, hogy remek színész, aki túl sok szar filmben szerepel, de amúgy nem volt semmi érdekes az egészben. A második részéből (Blood Wings) bőven elég volt látnom az előzetest, hogy ne akarjam megnézni, a harmadik rész viszont elég ígéretesnek tűnt, így úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. A jó hír, hogy az első rész folytatása, Lance Henriksen is ismét benne van, a rossz hír… hogy létezik. (tovább…)
Űrhajó siklik a csillagok közt, fedélzetén hibernált emberek, afféle fapados bolygóközi személyszállító. Hallhatjuk amint egy hang ezt mondja: “Azt mondják hibernált állapotban az agy működése szünetel, kivéve az ösztöni részeket, az állati funkciókat… Nem csoda, hogy ébren vagyok.” Ő Riddick, a tökéletes antihős, később kifejtem miért, de azt előre le kell szögeznem, hogy ez a film miatta olyan jó, mint amilyen. (tovább…)
Ha van olyan film, amit idén szinte visítozó tinilányként vártam, az nem más, mint a Farkasember újrafeldolgozása (affene, az új Rémálom az Elm Utcában-hoz új bevezető kell majd). Szinte ledöbbentem, hogy Hollywood remake-et készít egy olyan filmből, ami több, mint hatvan évvel ezelőtt jelent meg, és a keményvonalas horrorfanatikusokon kívül valószínűleg már a kutya sem emlékszik rá. Ráadásul az egész megspékelve olyan színészekkel, mint Sir Anthony Hopkins, Hugo Weaving… és még csak várnom sem kellett. Hatalmas hálás köszönet a magyar forgalmazónak, hogy a világpremierrel egy időben ülhettem be a vetítőterembe én is. (tovább…)
Azt hiszem nem túlzás azt állítani, hogy a Texasi láncfűrészes mészárlás 2003 egyik legjobban (ha nem a legjobban) várt horrorfilmje. Tobe Hooper 1974-ben az eredetivel olyan magasra rakta a lécet, hogy azt tizenkét évvel később még saját maga is alig-alig ugrotta át. Aztán jött egy hangulatosan induló harmadik rész, amelyre azt is mondhatnám, hogy egészen jó volt, ha nem láttam volna az előző kettőt. (tovább…)
Nem túlzás azt állítani, hogy a 60-as évek végén George A. Romero egy örök időkig emlékezetes horrort alkotott meg az Élőhalottak éjszakájával. Az erős társadalomkritikával megfűszerezett fekete-fehér zombifilm azonban sokak számára ismeretlen maradt/eltűnt a folytatás, Holtak hajnalának hatalmas sikerében. Tom Savini, a horror egy másik nagy legendája viszont a 90-es évek elején úgy döntött, újra életet lehel Romero klasszikusába, és bemutatja, mit is jelent elbarikádozni az ajtókat, ablakokat, megtölteni a puskát, és imádkozni, hogy megéld a hajnalt. (tovább…)
Hol volt, hol nem volt, Hollywood berkeiben élt néhány hülye filmes, akik nem elégedtek meg azzal, hogy a Fűrész 1-2 hatalmas siker volt, feltétlenül folytatni akarták a nagyobb siker (és nagyobb gázsi) reményében. Egyikük (egy különösen szadista alak) kitalálta, hogy a sorozat legnagyobb érdeme a különböző kibelezések, kínzások hiteles ábrázolása volt, és a Fűrész 3-nak erre kell építeni elsősorban. Aztán a Fűrész 3 hiába volt nagy siker, a kritikusok többsége alaposan lehúzta, úgyhogy a fentebb említett kis szadista görény kitalálta, hogy a Fűrész 4-ben. (tovább…)
