Erről a nem túl ismert, klasszikus lengyel sci-firől először egy kereskedelmi rádióban hallottam, méghozzá Puzsér Róbert A hét mesterlövésze című, koncepcióját tekintve időtálló filmekkel foglalkozó műsorában, azon belül pedig a disztópiák (más néven: antiutópiák) című tematikája kapcsán. Alig pár szót kellett ejteniük erről az 1984-ben készült, az akkori rezsimet is bújtatottan kifigurázó filmről, egyből tudtam, hogy nekem muszáj beszereznem.
Mi az: két keze van, négy lába, és elég jámbor teremtmény? A megfejtés esetünkben nem kezes bárány, hanem egy elcseszett, tri-podra hajazó robot, melyet tudósaink azért fejlesztettek ki, hogy emberéleteket mentsenek a háborúk során. De ahogy ez ilyenkor lenni szokott a jószándék sohasem ér célt: a világ legértelmesebb masinája valamilyen felfoghatatlan oknál fogva meghülyült, és most halomra öldösi az embereket… Ugyan nem horror, de félelmetes, hogy mennyire primitív és ostoba film, így hát muszáj írnom róla, elvégre az elrettentés is e portál alapfeladatai közé tartozik! (tovább…)
06.06Leviathan (1989)
Anno 1979-ben elkészült egy film, ami megváltoztatta az egész mozi világot. Új távlatokat nyitott a horrorfilmek terén, a jelenetei azóta klisévé lettek, ezer és ezer helyen másolták le, használták fel, merítettek belőle. Ez a film az Alien. A klausztrofóbiás terek, elszigetelt, külső segítségre nem számítható emberek, egy ismeretlen szörnyeteg, ami sorra szedi az áldozatait. Nem tudnám felsorolni hány horrorfilm alapszituációja. Születtek jobb és rosszabb alkotások, jelen cikkem tárgya, egy korrekt módon elkészített másolat, a maga módján szórakoztató. (tovább…)
06.04X-Tro 2 (1990)
Az első részről nemigen tudok nyilatkozni, maximum, amit a Harvester berkeiben olvastam róla, de még így is kitűnik, hogy kábé annyiban hasonlít a kettes számúhoz, hogy szintén űrlényes a téma, aztán szevasz. Ha közelebbről is szemügyre vesszük a folytatást, lehull a lepel: nem több, mint egy kis költségvetésből összetákolt, meglehetősen szegényes arculatú Alien-kópia, melynek megtekintése helyett inkább az eredetit javasolnám… (tovább…)
06.03Guyver (1991)
Mark Hamill (gy.k. Luke Skywalker) filmet látni olyan, mint szemüveges romát, nem viccelek! Mindenki sejti, hogy nyilván a Star Wars-on kívül is mozgolódhatott más alkotásokban, de nem igazán találkozik vele az ember. És lám, ebben a Brian Yuzna produkcióban (ami eredetileg egyébként egy manga feldolgozása) mégis sikerül elkapni, mint jelentéktelen főszereplőt, valami röhejesen undorító bajuszban. Nem csoda, hiszen filmünk tiszta kilencvenes évek! (tovább…)
Bár csípem a ballonkabátos-puhakalapos-szúróstekintetű noir-sármőr detektíveket, de ha választanom kellene, mégis inkább a kávé- és csokoládéfüggő, folyton füstben úszó, mindig faszkalap, Harley Stone nyomozó mellett tenném le a voksom. (De lehet, hogy csak azért, mert ettől a karaktertől szinte már csak egy jelvény választ el… ;) (tovább…)
Űrhajó siklik a csillagok közt, fedélzetén hibernált emberek, afféle fapados bolygóközi személyszállító. Hallhatjuk amint egy hang ezt mondja: “Azt mondják hibernált állapotban az agy működése szünetel, kivéve az ösztöni részeket, az állati funkciókat… Nem csoda, hogy ébren vagyok.” Ő Riddick, a tökéletes antihős, később kifejtem miért, de azt előre le kell szögeznem, hogy ez a film miatta olyan jó, mint amilyen. (tovább…)
11.159 (2009)
A közelmúltban a hagyományos zombifilmeket leszámítva is feltűnően sok világvégével/apokalipszissel foglalkozó film készült (Képlet, Pandorum, 2012, stb.), ami jó hír, mert ez talán azt jelzi, hogy már közeleg a vég. :)
Shane Acker animációs/rövidfilmes muksó is valami hasonlóval ajándékozott meg minket: a ‘9′ című, első normál hosszúságú mozifilmjével, melynek producere Tim Burton bácsi és Timur Bekmambetov (ő is bácsi, de az ő nevének leírásához már használnom kellett a guglit) voltak, erősítve a híres szovjet-amerikai barátságot - ha már ez Ivan Dragonak és Rocky Balboának anno nem sikerült. A 9 egyébként a rendező korábbi, Oscar-jelölt rövidfilmjének remake-je, ami youtube-on is megtekinthető. (tovább…)
Nem sokkal az országos premier után szakíthattam időt arra, hogy egy délután ellátogassak az általam jól ismert pláza mozijába, és megnézzem az év legjobban beharangozott képregényfeldolgozását, a Watchment. Becsületes képregényrajongóként még karácsonyra beszereztem a magyarul is megjelent köteteket – ezeket ajánlani tudom mindenkinek, még ha negatív véleménye is van a szuperhősös képregényekről, ugyanis csak szuperlatívuszokban lehet beszélni róluk – aztán pedig vártam a márciust, néztem a jobbnál-jobb előzeteseket, és csak vártam, és újra elolvastam a könyveket, és vártam… (tovább…)
Szar filmet sokféleképp lehet csinálni. Lehet úgy, hogy a néző valósággal elborzadjon azon, micsoda förtelmet toltak az orra elé (legutóbb ilyen élményben a Meet The Spartans megtekintése közben volt részem). Aztán van a másik, amikor totálisan jellemtelen, “ki nem szarja le ha megdöglik az összes” típusú karakterekkel tűzdelnek tele egy végtelenül ostoba és unalmas történetet, amin elborzadni talán nem is annyira lehet, elszundikálni viszont annál könnyebben. Az Aliens Vs. Predator 2 megtekintése közben velem megtörtént, hogy elaludtam a film alatt és valahol a befejezés előtt húsz perccel ébredtem fel. Nem a géppuska zajára, vagy a szereplők üvöltözésére, csupán arról volt szó, hogy a mellettem ücsörgő haverom horkolt túl hangosan. (tovább…)
07.19Ape Man (1943)
Valószínűleg nem kell feltétlenül magyarnak lenni ahhoz, hogy a klasszikus horrorfilmek őrült tudósát kapásból Lugosi Béla karakterével kössük össze. Én sok Lugosi filmet láttam, és azokban az öreg nemegyszer alakított tudóst – pedig amihez nekem is szerencsém volt, az csupán a töredéke Béla teljes filmes termésének. Többek között az 1943-as Ape Man c. filmben is ebben a szerepben üdvözölhetjük Béla új, a szokásosnál sokkal szőrösebb arcát. (tovább…)
A tavalyi év valódi merénylet volt a jóízlésű alien rajongók számára. Mert ugye vetítették, majd kiadták az Aliens Vs. Predator Rekviemet, ami egy kis vuk magasságokban szárnyaló filmtörténeti ocsmányság volt, messze alúlmúlva Paul Anderson korábbi próbálkozását, pedig azért az sem volt kutya (meg kutya-alien sem volt benne, ez pedig egy igen kifinomult poén volt, azt hiszem). Egy fórumon írta valaki, hogy ha ezen filmben nem alienek, hanem például óriáshangyák rohangálnának, eme dvd-t már rég 990 forintért lehetne előbányászni a teszkó/médiamárkt gyűjtőládáiból. (tovább…)
07.19Bad Taste (1987)
Egyik tanult kollégám említette, hogy a zseniális Peter Jackson-nak van valamilyen old-skool humoros-horroros butasága, amit még jóval a kezdetek-kezdetén készített, a kultikusnak mondható Hullajót megelőzően. Ennyi információ bőven elég volt ahhoz, hogy mielőbb beszerezzem eme remeket… (tovább…)
07.19Dracula 3000 (2004)
Hülye lehettem, amikor a Dracula 3000 megtekintésére adtam a fejem. Talán a pillanatnyi elmebaj vagy mit-tudom-én-mi késztetett a cselekedetre, amit azóta is nagyon bánok. A végeredmény szempontjából végülis teljesen mindegy. Adva van ez a nagyon szar film, amelytől szeretnék minden potenciális nézőt megóvni, ezért is döntöttem úgy, hogy összehozok valamiféle figyelmeztető jellegű irományt, amivel remélem, sikerül eltérítenem még a sokat próbált trashfanokat is. (tovább…)
Eléggé ritka dolog az, hogy egy filmnek jobban sikerül a remake-je, mint amilyen az eredeti alkotás volt. Ritka de akadnak rá jó példák, és a szépemlékű nyolcvanas évekből két ilyen ma már klasszikusnak számító alkotást is ki lehet emelni. A közös bennük – már a zseniális mivoltukon kívül – az, hogy mindkét film egy-egy 50-es évekbeli B-kategóriás sci-fi horror feldolgozása. Az egyik a John Carpenter által dirigált A dolog. A másik mozgóképes ámokfutás pedig, a tárgyalt alkotás, a David Cronenberg nevéhez fűződő A légy. (tovább…)
Biztos sokan találkoztatok már – akár a netet bogarászva – olyan filmes megapackokkal, melyek néhányezer forintos árért cserébe mázsaszámra zúdítják a kedves vásárlóra a jobbnál jobb filmeket. Ezek a csomagok szinte minden esetben “public domain” státuszban lévő filmeket tartalmaznak, ami azt jelenti, hogy az ingyen terjeszthető (nem pont olyan mint a freeware, hisz’ ez csak attól kezdve ingyenes, miután a szerzői jog a törvény erejénél fogva idővel megszűnik), és hát mondanom sem kell, hogy ezek az alkotások javarészt nézhetetlenül szarok. Persze azért akadnak köztük meglepően szép darabok, mint például a mindenki által ismert, Romero-féle Night of the Living Dead, vagy a témájában nagyon hasonló The Last Man on Earth című Vincent Price klasszikus. (tovább…)
Mikor anno jópár éve a Harvestert megcsináltuk, egy underground webzint szerettünk volna létrehozni, ami csak horrorfilmekkel és b-kategóriás szarokkal foglalkozik. Kivételt manapság is csak a legritkább esetben teszek, most azonban pont ezt fogom tenni. A Paranoia 1.0 ugyanis nem igazán nevezhető horrorfilmnek (trash-nek meg végképp nem), mert hát nincs benne se túlvilági szörnyeteg, se maszk mögé rejtőző elmebeteg mészáros, se különféle gusztustalan vérengzések – amiket egyébként mi itt a Harvesternél nagyon szeretünk. A Paranoia 1.0 egy igen sötét és lehangoló film, úgyhogy komoly depressziósoknak nem ajánlanám. (tovább…)
E.V.P.: Electronic Voice Phenomena, avagy a halottak hangjának, képének rögzítése különféle elektronikus berendezésekkel. Megoszlanak a vélemények ennek hitelességéről, ahogy a White Noise c. moziról is. Eddig ugyan szinte csak negatív kritikát olvastam a filmről, ám én az ellentáborhoz csatlakoznék ezen kis írásommal, ugyanis szerintem igenis megér egy misét, ha többet nem is. (tovább…)
Nem túlságosan régen letöltögettem pár korai Bruce Campbell-Sam Raimi videót, amelyek még jóval a Within the Woods (Evil Dead prequel) előtt készülhettek, mert egy nagy kalap szar majdnem mindegyik. Kiemelkedően ocsmányra sikeredett az Attack of the Helping Hand című fos, amelyben Sam Raimit egy Kellogs dobozból kimászó ajándék műkéz gyilkol le – ezt a valamivel több mint öt perces hulladékot maga Campbell bácsi fényképezte. (tovább…)
“Végre, megérkezett!” – ujjonghatnék örömömben, hisz’ megérkezett a várva várt film, melyben minden idők két legrandább scifi-szörnyetege csap össze egymással. Ujjonghatnék is akár, de momentán csak egy sóhajra futja; “igen, ismét egy Paul Anderson film…” Nincs különösebb bajom Paul Anderson-nal, végül is nekem a Mortal Kombat és a Kaptár is tetszett. (tovább…)
Szar filmet sokféleképp lehet csinálni. Lehet úgy, hogy a néző valósággal elborzadjon azon, micsoda förtelmet toltak az orra elé (legutóbb ilyen élményben a Meet The Spartans megtekintése közben volt részem). Aztán van a másik, amikor totálisan jellemtelen, “ki nem szarja le ha megdöglik az összes” típusú karakterekkel tűzdelnek tele egy végtelenül ostoba és unalmas történetet, amin elborzadni talán nem is annyira lehet, elszundikálni viszont annál könnyebben. (tovább…)
Nem tudom hányan emlékeznek még azokra az időkre, amikor bejöttek az országba az első videók. Én akkortájt voltam általános iskolás és nagyon hamar magával ragadott a videózási láz. Emlékszem, hogy az osztálytársaimmal suli után gyakorta látogattuk a videótékákat, hogy aztán valamelyikőnk tévéje elé beülve gyönyörködhessünk az olyan “válogatott sikerfilmekben”, mint például a Kiborg Zsaru vagy {Godzilla Mechagodzilla ellen} (bizony, ez megjelent nálunk, méghozzá szinkronizáltan!). (tovább…)
Pár éve láttam valahol a neten egy plakátot, ami nagyon tetszett, elhatároztam, hogy minden áron beszerzem a filmet. Az Astro Zombies plakátja volt az: egy marslakó kinézetű valami terrorizált rajta egy szöszi nénit. Kb. 2 hónapja sikerült is hozzájutnom a filmhez, és hát mit mondjak, jókora csalódást okozott. (tovább…)
05.29Atomic Cyborg (1985)
Még gondtalan gyermekkoromban volt szerencsém látni ezt a filmet, rongyosra nézett, narrátoros VHS kiadásban. Ez pár évvel a film kiadása után lehetett. Ahogy az lenni szokott, a filmek többsége feledésbe merül, de van, amelyik később is folyton ott motoszkál a megrögzött filmfüggők és/vagy filmgyűjtők fejében. (tovább…)
“1963-ban Alfred Hitchcock Madarak címmel filmet készített gyilkolászó szárnyas fenevadakról. Az emberek nevettek rajta… 1975 őszént 7 millió fekete madár szállta meg a Kentucky állambeli Hopkinsville várost, ellenállva minden emberi erőfeszítésnek, amely a kiűzésükre irányult. Most már senki sem nevet.” (tovább…)
Az ‘53-as Cat-Women Of The Moon kétség kívül egy műfajmegújító filmalkotás, hiszen ez volt az első mozifilm amelyben földi űrhajósok egy idegen bolygóra érve egy vonzó nőkből álló kolóniát fedeznek fel. Később ezek a stílusú filmek már inkább erotikus töltetűek voltak, illetve a nők bájaira voltak kiélezve, a Cat-Women Of The Moon viszont még nem büszkélkedhet elő-előbukkanó női idomokkal (csöcsök, pinák, faszok, anális szex), ez még csak egy egyszerű scifi-thriller, és hát be kell valljam, elég szar. (tovább…)
1984. Ekkor készült el a mindenki által ismert remekmű, a Terminator, amit a későbbiekben követett egy egész jó második, és egy közepes harmadik rész. Az ötlet jó volt, és ahogy az ilyenkor lenni szokott, többeket is megihletett a sztori. 1987-ben készült el a kiváló Robotzsaru, aminek semmi köze nincs ugyebár a Terminátorhoz, de valószínűleg annak sikere adta meg a kezdő löketet a készítőknek, hogy valami robotos filmet készítsenek. (tovább…)
Ugyan a trashfilmek terén a többi harvesteres kolléga nálam nagyobb tapasztalattal rendelkezik, fájna a szívem, ha erről a filmről nem én írnék először hőn szeretett oldalunkon. A szemem elé került mozgókép megtekintése után ugyanis furcsa érzés kerített hatalmába. Valamiféle megmagyarázhatatlan nosztalgikus hangulat vett erőt rajtam. (tovább…)
A Cat-Women Of The Moon-nal kb. egyidőben jutottam hozzá a Devil Girl From Mars c. műhöz is, és eredetileg úgy terveztem hogy majd egyszerre írok róluk, aztán miután megnéztem őket, és kiderült hogy egyik szarabb mint a másik, úgy döntöttem egyszerre csak egy alkotással mérgezem az agyatokat! Először nem is figyeltem oda, de aztán nagy meglepetésemre az interneten láttam, hogy ez a film Angliában készült! (tovább…)
Az UFO-jelenség nem mai eredetű dolog. A témával foglalkozó kutatók az „újkori” UFO-időszámítás kezdetét 1947-re teszik (1947.júl 2. – a nevezetes Roswell-i incidens). Ezt követően szerte a világon megsokasodtak az észlelések, az 50-es években pedig Amerika-szerte minden 10. ember azt állította, hogy valamilyen módon kapcsolatba került az ufókkal (ez nagyon nagy szám, több millió emberről van szó). Mindenesetre a lényeg az – függetlenül az idegenek létezésétől vagy nem létezésétől -, hogy a társadalom széles rétegei foglalkoztak (és foglalkoznak ma is) egy esetleges idegen civilizációval való kapcsolatfelvétel lehetőségével. (tovább…)
