Az egyik srác említi a filmben, hogy a leszboszi vámpírok után a következő (megfilmesítendő) rémségek a buzi farkasemberek lesznek. Ahogy mostanság ömlik a nyakunkba mindenhonnan az audiovizuális szar, egyáltalán nem csodálkoznék ezen, egyedül az nem világos számomra, mégis ki lenne a célközönség?! Visszatérve írásom tárgyához – ami inkább csöcsörészős vígjátékok zsánere fele tendál – a kliséi ellenére is üdítő kivételnek látszik a mostani, Zombi Sztriptíz és hasonló fostalicskaságokban bővelkedő felhozatalban. (tovább…)
06.03Treevenge (2008)
A rettegés az élet szinte minden területén jelen van, így az ünnepeket sem kerüli el. Húsvéti nyuszi székrekedéssel küzd, így nincs tojás, valakire rádől a májusfa, vagy Terry Black nőnapkor nem kap virágot. Nyilván olyan szituációt is sokat láthattunk már, hogy a kedves, öreg Mitulás bá’ baszottul bekattan, és mindenki kinyír, aki rossz volt. Olyanra viszont, hogy a bosszútól szomjazó fenyőfák életre kelnek, és lemészárolják a karácsonyt ünneplő gazdáikat, szerintem még nem volt precedens. (tovább…)
Minden egyes alkalommal, amikor megtekintem a Troma aktuális igénytelenségét – mondanom sem kell, hogy kapásból krónikus agyfaszt kapok, amit furmányos módon csak más retek horror megtekintésével tudok enyhíteni -, megfogadom, hogy nem nézek több ilyen jellegű ocsmányságot, mert nem éri meg. Persze csak addig tartom, amíg meg nem kaparintom a soron következő ökörséget. Sajnálom, függő vagyok. (tovább…)
Meghatározó gyermekkori élményeim között előkelő helyet foglal el az eset, amikor is bátyám beállított a lakásba, kezében egy videokazettát szorongatva, arcán kaján százdolláros mosollyal, majd valami ilyesmit mondott: „- Ezt sasold meg öcsi!” Majd betuszkolta a kazit a jó öreg, kávédaráló hangú Grundig videomagnóba. Azt hiszem, ekkor váltam megszállottá… (tovább…)
07.192001 Maniacs (2005)
Bevallom, valamiféle igen erős perverz vonzalom van bennem a délen játszódó filmek iránt, ahol alig férnek el a képernyőn a suttyó paraszt redneck-ek. Megható, amikor a cimborák vannak a középpontban! :) Ezen kívül egy szintén erős, és szintén perverz (ez talán már valóban az) vonzalom is van ártatlan lelkemben Herschell Gordon Lewis mester, a belezős – vérfürdős – nőket gyalázatos módon megkínzós filmek megalapítójának életműve irányában. ő készített 1964-ben egy 2000 Maniacs címre kárhoztatott romantikus családi drámát, ami igen kedves szívemnek. (tovább…)
Azt hiszem a Gonosz Halottak trilógia kevese azon horrorfilm sorozatoknak, amelyet nem sikerült elrontani. Hogy őszinte legyek, nem is nagyon jut még egy ilyen az eszembe… a Démonok első két része zseniális ugyan, de a harmadik (Demons 3: The Ogre) csapnivaló. A “Return Of The Living Dead”-et már a második résznél elcseszték, a “Texas Chainsaw Massacre”-t pedig meg kellett volna hagyni trilógiának (húúú de borzasztó szar az a negyedik rész, istenem…), a Hellraiser-t úgyszintén (ez utóbbi filmnek majd jön valamikor az új része; remélem az SOKKAL jobb lesz). (tovább…)
07.19Bad Taste (1987)
Egyik tanult kollégám említette, hogy a zseniális Peter Jackson-nak van valamilyen old-skool humoros-horroros butasága, amit még jóval a kezdetek-kezdetén készített, a kultikusnak mondható Hullajót megelőzően. Ennyi információ bőven elég volt ahhoz, hogy mielőbb beszerezzem eme remeket… (tovább…)
Vannak idióták, akik a legnagyobb faszságból képesek filmet csinálni, többnyire minimál költségvetéssel és ehhez passzoló színvonalon (lásd: Troma filmek), azt azonban álmomban sem gondoltam volna, hogy a Gyűrűk Ura csodálatos látványvilágáért (részben) felelős Weta Workshop hajlandó a nevét és tehetségét adni egy ilyen filmhez, mint a Black Sheep. Ha esetleg valaki nem vágná: ebben a filmben bárányok gyilkolnak. (tovább…)
A horrorfilmek, és alapjaiban véve a rémisztgetés történelmében igen nagy szerepe van a legendáknak, mítoszoknak, népi hiedelmeknek. Hogy csak néhány köztudott példát soroljak: ott vannak a vámpírok, a vérfarkasok, meg persze a meggalydult emberek (miért, városi legendák is lehetnek, nem?).
Írországban sok-sok éve él a legenda a koboldokról, (náluk: Leprechaun), akik tömérdek kincset őriznek egész életükben. Vagyonukat úgy lehet fellelni, hogy követni kell a szivárványt, és ahol az eléri a földet, ott találhatjuk meg az aranyat. Vagy egy másik esetben, ha egy ilyen kis kószáló manót véletlenül találunk (ki tudja, mennyi rohangálhat arrafelé, mint őslakos állatfaj…), akkor el kell kapni, és ő magától elárulja szabadságáért cserébe kincsének rejtekhelyét. Szóval a lényeg: ezeknek az apró, aranyos lényeknek köszönhetően meg lehet gazdagodni. (tovább…)
Aki nem imádja a 80-as éveket, az egy ostoba fajankó. Gázos tupír hajakkal, rózsaszín fitnesz cuccokban flangáló csajok, baseball kabátos, répa farmeres, fehér tornacipős menő csávók, nagymama által készített barna kockás szvetterekben nyomuló lúzerek, szintipopp, térdzokni, trash metál, és a horrorfilm gyártás aranykora. Ezeket a dolgokat csak szeretni lehet. És aki szereti ezeket, az szereti a Night Of The Creeps-et is. Ez az évtized a műfaj minden ágában nagyon erős volt, ekkor készültek a leghangulatosabb, a legfélelmetesebb, és a legmókásabb horrorok egyaránt. A Creeps az utóbbi kategóriába tartozik, ugyanis ez egy elképesztően szórakoztató horror/vígjáték, kevéske, de jófajta gore-al és jobbnál jobb dumákkal. (tovább…)
Kaptam egy ajánlást, hogy ez a film érdeklődésre tarhat számot, bármennyire nem zsánerem a zombifilm. Névről nem ugrott be, melyik ez, de a plakát alapján már igen, annak idején láttam, hogy jön a mozikba. Hiszen muszáj volt valamiért ezt a mozikba vinni. Én azért előbb képzelem el ezt egy tékában. Nem, mintha sokat el akarnék árulni a véleményemről már az elején. (tovább…)
Van olyan forgatókönyvíró, akit egyszerűen nem lehet feltartóztatni, ha saját mocskának véget nem érő terjesztéséről van szó. Oké, hogy Don Mancini 1988-ban megírta Csáki (A Gyilkos Baba) frenetikus keletkezéstörténetét, és csináltak belőle egy Gyerekjáték névre hallgató közepesen rossz, állítólagos „kultfilmet”, amin felnőttünk – de itt akár vége is lehetne. Ám az „opus” folytatódik, méghozzá öt, egyre gárgyultabb részen keresztül, s mikor már azt hinnénk, alulmúltabb és gyökerebb nem is lehetne, hirtelen megjelenik a vásznon a gyereke; hát beszarás! (tovább…)
06.07Troll (1986) (Troll)
Amikor még nem folyt a csapból a Rémálomföld; tudjátok: aranyos kis küklopsz leült a kislány ágyára, aztán jöttek a trollok, és csoportosan fröcskölték a fülzsírt, meg persze segítség, lehúgyoz a fa! stb., szóval még jóval ezek előtt, volt egy film, melyet úgy hívtak, hogy Troll. Ahogy Blizz kollégám a film félelmetesen rossz, második részének beszámolójában írta: ez egy vicc. És ebben maradéktalanul igazat adok neki. Pont ezért kellett megnéznem az előzményét – ami, mint látni fogjuk, abszolút nem hasonlít rá… (tovább…)
Néha előfordul, hogy egy film ismertetésénél már a bevezető megírása is gondot okoz, hisz’ nem mindig jut eszembe egy, az adott alkotáshoz méltó felkonferálás. A Troll 2 esetében épp az ellenkezője történt, most ugyanis azon kell gondolkoznom, hogy mivel is kezdjem, annyi ötletem lenne. Talán kezdem a lényeggel; ez a film egy nagy vicc. Nincs semmi olyan benne, amit ne lehetne kiröhögni, legyen szó a színészekről, a sztoriról, magukról a szörnyekről, vagy bármi másról. Már az első Troll is igen mulatságosra sikeredett (finoman szólva), mégsem hasonlítható össze a két “remekmű”. Az egyik legszembeötlőbb különbség már igen hamar nyilvánvalóvá válik; ebben a filmben egyáltalán nincsenek trollok, csak goblinok, a kettő viszont nem ugyanaz. Mindegy, ilyen apróságon igazán nem kell fennakadni… manó oszt kész. (tovább…)
Először is le kell szögezni, ez nem annak a családi vígjátéknak a folytatása ami 1998-ban készült és Magyarországra Hóbarát címen jutott el, hanem egy 1996-ban elkészült horror-vígjáték folytatása. Jack Frost 2 – A Gyilkos mutáns Hóember Bosszúja, már a cím is röhögésre késztet minden “jóérzésű” embert, és miután az első részben olyan “klasszikus” jeleneteket izgulhattunk végig mint például amikor a fürdőszobában Jack (szó szerint) megrépázta Shannon Elizabeth-et :-), már nagyon vártam a folytatást ami az előzetes híresztelések szerint még szarabb lett az első résznél is. (tovább…)
Biztos sokan ismeritek a hülye Muppet-showt, amiben ilyen kis aranyos állatkák vihognak, énekelnek meg táncikálnak. Na a Meet The Feebles is valami hasonló bábfilm, annyi különbséggel, hogy ezek a dögök a jópofiskodás mellett basznak, drogoznak, meg szép cifrákat káromkodnak. Elvetemült egy baromság ez, de tele van jó kis Peter Jackson-os poénokkal, úgyhogy minden trash fanatikusnak csak ajánlani tudom. (tovább…)
“1963-ban Alfred Hitchcock Madarak címmel filmet készített gyilkolászó szárnyas fenevadakról. Az emberek nevettek rajta… 1975 őszént 7 millió fekete madár szállta meg a Kentucky állambeli Hopkinsville várost, ellenállva minden emberi erőfeszítésnek, amely a kiűzésükre irányult. Most már senki sem nevet.” (tovább…)
Előre szeretném leszögezni, hogy ez a nem mindennapi alkotás – a címét leszámítva – cseppet sem rasszista, továbbá semmiféle homo-erotikus (ne adj’ isten, pornográf) jelenetet nem tartalmaz, mert ha így lenne, biztos nem néztem volna meg, nemhogy még írjak is róla. De ilyesmiről szó sincs, úgyhogy bátran megnézhetik a feketék és a homofóbok egyaránt. (tovább…)
Egy “Minden idők 10 legnagyobb baromsága” listán biztosan dobogós helyezést érne el a Howard, a kacsa című amerikai trash/horror/sci-fi (nem is tudom minek nevezzem, a legfrappánsabb talán az lenne ha egyszerűen csak a SZAR jelzővel illetném, azt meg döntse el mindenki maga, hogy megeszi -e vagy sem). (tovább…)
Ó azok a nyolcvanas évek…lehet hogy csak a retrohullám, meg a nosztalgia miatt, de úgy érzem rengeteg remek film maradt ránk ebből a szép korszakból. Szerencsére a 80-as évekre a filmkészítők is rájöttek hogy mindenféle technika meg pénz nélkül is lehet jó filmeket csinálni, csupán el kell bohóckodni az egészet. (tovább…)
