Bár a Cinegore elsősorban horrorfilmes oldal, szigorúan tilos szó nélkül elhaladnunk az idősebbik korosztálynak szóló animációs filmek mellett (meg a fiatalabb korosztálynak szólók mellett is – lélekben sosem szabad felnőni!), és így muszáj írnunk minden idők egyik legbrutálisabb kultaniméjéről, a Hellsingről. Mivel feltételezem, hogy a 2001-es TV sorozatot mindenki ismeri/hallott már róla, ezért most a többség számára valószínűleg még ismeretlen, 2006-ban elindult OVA sorozatot mutatnám be. (tovább…)
11.159 (2009)
A közelmúltban a hagyományos zombifilmeket leszámítva is feltűnően sok világvégével/apokalipszissel foglalkozó film készült (Képlet, Pandorum, 2012, stb.), ami jó hír, mert ez talán azt jelzi, hogy már közeleg a vég. :)
Shane Acker animációs/rövidfilmes muksó is valami hasonlóval ajándékozott meg minket: a ‘9′ című, első normál hosszúságú mozifilmjével, melynek producere Tim Burton bácsi és Timur Bekmambetov (ő is bácsi, de az ő nevének leírásához már használnom kellett a guglit) voltak, erősítve a híres szovjet-amerikai barátságot - ha már ez Ivan Dragonak és Rocky Balboának anno nem sikerült. A 9 egyébként a rendező korábbi, Oscar-jelölt rövidfilmjének remake-je, ami youtube-on is megtekinthető. (tovább…)
Eddig nem nagyon fordult elő olyan, hogy a Harvesteren egy rajzfilmről írtam volna (mármint ha leszámítjuk Tim Burton animációs filmjeit, de hát azok meg ugyebár nem rajzfilmek). Ezesetben azonban kivételt teszek, hisz’ Draculának azért van “némi köze” a horror-műfajhoz, melynek rajongói között szép számmal találunk képregény-kedvelőket (fanatikusokat) is. A Bucó-Szetti-Tacsira ez annyira talán nem is jellemző, viszont az éj sötét lovagját, Batman-t nagyon-nagyon sokan szeretjük. (tovább…)
A Szépség és a szörnyeteg egy klasszikus szörnyfilm. Lehet, hogy nem annyira gore, nincsenek benne hatalmas csöcsök sem, meg vérző segglyukak (az mondjuk más szörnyfilmben se nagyon van, amit én mindig is hiányoltam), mégis csak egy szörnyfilm ez, egy nagydarab szőrös jetivel, akit majd jól meghódít a szép főhősnő. Szóval kicsit Operaház fantomja-szerű az egész, csak a szörny szőrösebb, a zenék pedig szarabbak. (tovább…)
A Tim Burton rajongók idén igazán nem panaszkodhatnak. A Charlie és a csokigyár nekem ugyan nem nyerte el maradéktalanul a tetszésemet, de az emberek többsége láthatóan teljesen meg volt elégedve ezzel a true color színskála összes árnyalatát felhasználó, sziruptúladagolt remake-kel. A Corpse Bride (A halott menyasszony) című animációs filmmel Burton a 100%-osan sikerült Karácsonyi lidércnyomás stílusában próbált újat alkotni, ami bizonyos szempontból bátor vállalkozásnak tűnthetett. (tovább…)
Mindig is éreztem némi vonzalmat a lovak iránt, mit tagadjam. Apró gyermekként előszeretettel dörgöltem kishugom “én kicsi póniját” (tudjátok, azt a kis színes műanyag szart) a péniszemhez, persze titokban, aztán mikor később megnéztem a Tom Cruise és Tim Curry (Rocky Horror rulez!) főszereplésével jáccott Legendát, hát az ott bemutatott egyszarvú láttán is folyamatosan merevedésem volt. (tovább…)
Biztos sokan ismeritek a hülye Muppet-showt, amiben ilyen kis aranyos állatkák vihognak, énekelnek meg táncikálnak. Na a Meet The Feebles is valami hasonló bábfilm, annyi különbséggel, hogy ezek a dögök a jópofiskodás mellett basznak, drogoznak, meg szép cifrákat káromkodnak. Elvetemült egy baromság ez, de tele van jó kis Peter Jackson-os poénokkal, úgyhogy minden trash fanatikusnak csak ajánlani tudom. (tovább…)
