Zombik? Pipa. Bohóc? Pipa. Serpenyős embersült? Pipa. Mi kell még? Esetleg némi groteszk humor? Ám legyen. Pipa. – Avagy Patrice Le Vignoble nyugalmazott állományú bohóc találkozása a diétás kólával.
Eme kisfilm tökéletes példája annak, hogy manapság egy jó ötlettel és egy kis ráérzéssel cudarmód jó dolgokat lehet kihozni már fillérekből is, márpedig a mellékelt ábra alapján Patrick Boivin kanadai rövidfilm-rendező bizony rettentően ért ehhez.
Mi az: két keze van, négy lába, és elég jámbor teremtmény? A megfejtés esetünkben nem kezes bárány, hanem egy elcseszett, tri-podra hajazó robot, melyet tudósaink azért fejlesztettek ki, hogy emberéleteket mentsenek a háborúk során. De ahogy ez ilyenkor lenni szokott a jószándék sohasem ér célt: a világ legértelmesebb masinája valamilyen felfoghatatlan oknál fogva meghülyült, és most halomra öldösi az embereket… Ugyan nem horror, de félelmetes, hogy mennyire primitív és ostoba film, így hát muszáj írnom róla, elvégre az elrettentés is e portál alapfeladatai közé tartozik! Elolvasom…
Elöljáróba csak annyit szeretnék mondani, hogy ez a film még a Tromához képest is a legalja, pedig ők aztán tényleg szó szerinti a szarral gurigáznak. Az meg már csak tejszínhab a trágyatortán, amikor a film legelején Uwe Boll nyilatkozik magából kikelve, hogy ő még ekkora darab szart nem látott, és ha egy mód van rá, messze kerüljük el, és semmiféle kapcsolatba ne lépjünk a filmmel. Nyilván elfogult saját alkotásaival szemben, de azért azt már nem hiszem, hogy ezzel a Tromás vendégszerepléssel nem fogta azok finom célzását… Elolvasom…
Kíváncsi vagy a pokolra? Tudni akarod, milyen érzés lehet, akár csak egyetlen percet is eltölteni ott? Mesélek neked a pokolról. Nem feltétlenül kell a lángoló kéngödörre gondolni, ahol a villássegű vörös fickó a képedbe röhög, mert elcseszted. Nem, a pokol lehet egy vetítőterem is. Egy vetítőterem, ahová nem akarsz beülni. Ahol tudod, hogy valószínűleg mindenki jól fog szórakozni, téged leszámítva. Egy pillanatnyi kín is jelentheti az örökkévalóságot. Akkor mit jelenthet két teljes órányi? Elolvasom…
One, two, he comes for you. Three, four, better lock your door. Five, six, grab a crucifix. Seven, eight, gonna stay up late. Nine, ten, never sleep again! Szerintem nincs olyan becsületes horrorfilm-rajongó, aki ne ismerné a fenti sorokat. 2010 van, és hosszas várakozás után Freddy végre visszatért a mozikba. A horrorfilm, amit idén a legjobban vártam mind közül, és büszkén mondhatom, majdnem kivétel nélkül teljesítette az összes elvárásomat. Elolvasom…
Anno 1979-ben elkészült egy film, ami megváltoztatta az egész mozi világot. Új távlatokat nyitott a horrorfilmek terén, a jelenetei azóta klisévé lettek, ezer és ezer helyen másolták le, használták fel, merítettek belőle. Ez a film az Alien. A klausztrofóbiás terek, elszigetelt, külső segítségre nem számítható emberek, egy ismeretlen szörnyeteg, ami sorra szedi az áldozatait. Nem tudnám felsorolni hány horrorfilm alapszituációja. Születtek jobb és rosszabb alkotások, jelen cikkem tárgya, egy korrekt módon elkészített másolat, a maga módján szórakoztató. Elolvasom…
Úgy látszik, nemcsak a Teeth (Mély Harapás) alkotóit hódította meg a vagina dentata – köznapi nevén: fogakkal rendelkező punci – mítosza, ugyanis beteg lelkületű japán kollégáknál is készült egy hasonló kaliberű csemege. Nyilván nem kell külön ecsetelnem, hogy ez a kis egyórás, amatőr jellegű, szoftpornóval átitatott filmipari termék ez előbb említett koncepcióval mennyire elmeroggyant tud lenni…
Eddig még nem jutott hozzám horror-pornó keverék – na jó, hazudok: a Szex-Parazita aka Gyilkos Punci kivételével; nemsokára erről is kanyarintok valamit, mert véleményem szerint egészen pofás kis cucc! -, így nem is támasztok hatalmas követelményeket e műfajjal kapcsolatban, haha! Szórakoztasson és kész. Erre a magasztos célra pedig kitűnő választásnak tűnt a Texasi Láncfűrészes Gyilkosság ruhátlan változata… Elolvasom…
Powered by WordPress.
